Finish

Most kaptam meg a 'diplomát' egy zöld borítékban. A múlt héten levizsgáztunk, 10est kaptam (Van -3,0,2,4,7,10 és 12) ami very goodot jelent. Az utolsó hét jól telt, a végzős haverok is lediplomáztak, ma lesz az ő diploma átadójuk is. Utána elmegyünk sörözni, ami kvázi luxus itt Dániában egy magyar diáknak, de mikor, ha nem most? Holnap pakolás, takarítás, vasárnap reggel room-check, a deposit kétségbeesett visszaszerzése, aztán indulás haza. Gyorsan eltelt az 5 hónap.

Dán

Amiket Dániáról tudni kell:
A Nap nem sok időt tölt a horizont alatt; este 10 után megy le. Ezt tök jól meg lehet figyelni a konténerek tetejéről, ahol a lányok laknak. Az ég sohasem lesz koromsötét, észak felé világosodik. 3 körül már az égbolt hemiszférájának 'másik fele' is pirkad. 2.15-körül a madarak csiripelni kezdenek, ezután esélytelen elaludni nyitott ablaknál, úgy viszont megfulladsz reggelre a szobádban, mert a dánok nem nagyon használnak légrést a réteges falakban, pl. tégla mögött, mert a 'tégla pórusai lélegeznek'. Hát nem. Tegnap (június 13) 10(tíz) Celziusz fok volt este, kabátban vacogtunk. Hetente kb. 1-2 nap van, amikor süt a nap és kibírható az idő. Értem ezalatt, hogy nem fúj 60km/órás szél, és nem esik az eső. Most hiányzik a magyar kánikula.

Horsens Race

A múltkor lefutottuk a 10km-es horsensi versenyt! Nagy esemény volt aznap, valami dán nemzeti ünnep. Laci kitalálta, hogy ő mindenképp lefutja a 10kmes távot, pedig ő sem szokott futni otthon, ahogy én sem. Aztán végül nekem is sikerült. 1 órán belül teljesítettük mindketten. Az út egy másik tó körül vezetett, ezt is bejelöltem a térképen. Kaptunk frankó futóspólót is! (Kicsit homár a kép, de ne tévesszen meg senkit! :)

Térkép: Horsens

Koppenhága

Három dologról írnék, ami érdekes volt azon túl, hogy egy modern északi fővárosban jártunk:



i) A külváros hemzseg a modern, magazincímlapra való házaktól. Hatalmas üres területek vannak, amikre olyan házakat tervezhetnek a dán építészek, amelyek semmihez nem kell hogy igazodjanak, idomuljanak, sokkal szabadabban tervezhetnek, mintha egy belvárosi telek lenne a helyszín, és ez meg is látszik az épületeken.


ii) Megismertük a legelvetemültebb kortárs dán építészcsoport, a BIG /Bjarke Ingels Group/ munkásságát és néhány épületét élőben. Érdemes megnézni a honlapjukat . A szájthoz hasonló stílusú volt a 10 éve alkotó csoport munkáját bemutató kiállítás. A névadó építész egy elég flegma arc, aki a 'yes is more' idézetével teremt új ars poeticát úgy, hogy közben a nagy Öregekre is (Mies, Corbu, ..) reflektál.


iii) A harmadik érdekesség Christiania. Ez egy önmagát a koppenhágai önkormányzattól függetlennek kinyilvánított hippitanya a Christianshavn városrészen belül. Miután 1971-ben a dán királyi hadsereg kivonult erről az elbarikádozott területről, hajléktalanok, hippik és anarchisták foglalták el azt. Fényképezni nem szabad, ugyanis 2004ig törvényes volt a cannabis kereskedelem, de gyakorlatilag ma is az. Olyan az egész mint egy nagy vándorcirkusz tele furcsa és félelmetes emberekkel, ugyanakkor sokan élnek is ott a kis színes faházaikban a tó partján. Videó.

Képek: Koppenhaga#

K blok

Ez az épület neve, ahol lakom. Az első ember, akivel találkoztam itt, magyar volt. Aztán a következő két ember is magyar volt. Ők most már jó barátaim. Amikor először beléptem az 1es szobába, kicsit megrendültem. Koszos, lepukkant szoba, egymásra pakolt poros bútorok, az ágy mögé dugott retkes matracok. Alig mertem itt hagyni a számítógépemet, amíg elmentem a suliba. Rosszul voltam, a Kamtjatka nevü koliba akartam menni, ahol a lányok kaptak szállást, ami tiszta, ahol van külön fürdőszoba és rezsó. Bementem a suliba, hogy márpedig engem tegyenek át a másik helyre. Mikor kopogtam a Jonna nevű nő irodájába, aki a szállást intézi, nem volt válasz. Pedig neszt hallottam bentről. Vártam egy kicsit, és 3 perccel később kimerészkedett a sunyi fénymásolni. Ekkor letámadtam és előálltam a kérelmemmel. Belém folytotta a szót, és megkérdezte, van e már szállásom. Mondtam, hogy van, erre: akkor gyere vissza hétfő reggel 8-ra, szervusz. Kösz. Ez nem esett jól, a szálláscsere reménye elpárologni látszott. Visszatértem a K blokkba, és magyar hangok szűrődtek ki egy szobából. Ott voltak a srácok, Sala, Matyi és Laci. Bemutatkoztam, beinvitáltak, leültem közéjük. Elpanaszoltam a gondomat, és ők elmondták, hogy ez a hely bár koszos, de jól járok vele. Akkor nem hittem el, de elég volt egy hét hozzá. Azóta jól érzem itt magam. Rendbe raktam a szobámat, van saját retyóm :) Itt van a suli, itt indulnak a partik. A szomszédban jó emberek vannak, a konyhában jókat eszünk, meg iszunk. Ez a keménymag. A város 15 perc sétára van, de hajnalban az is jól esik a barátokkal hazafelé egy kis koldult pékáruval ízesítve. És az a lírai, vagy inkább drámai a dologban, hogy én leszek az utolsó lakosa a room number one-nak, mert a nyáron lebontják a K-t.

Képek: DaniaKBlok#

Jó bor

Rizottóhoz néztünk alapanyagot a konyhában. A lengyel 'hobbit' készített ott valamit magának. Azért hívjuk így, mert legyen bármilyen mocskos a konyha vagy a folyosó padlója, ő csak azért is mezítláb jár-kel a nagy talpán. A tegnapi szülinapról egy borosüveg maradt az asztalon. Egyszer csak így szólt a lengyel:

- Látszik, hogy Ti magyarok buliztatok itt tegnap.
- Miből gondolod?
- Jó bor palackja maradt az asztalon ...

... Mi lengyelek csak sört és vodkát iszunk, a spanyolok valami szar kannás bort isznak, a franciák is csak olcsót hajlandóak venni. Csak Ti isztok jó bort.

Kapuzárási pánik

A hazaút kicsit necces volt. A repülő 20.00-kor indult Stansted-ről, ami egy órányi buszútra van Londontól. A 17.35-ös busz viszont csak egy óra múlva volt hajlandó elindulni, így a 19.30-as reptéri kapuzárás után 7 perccel estünk be a 40es kapuba, de akkor már nem örültünk, mert a mellettünk rohanó német lányok kapuja már pont zárva volt akkorra. Végül sikerült fedélzetre szállni, majd a Renáta nevű kelet-európai sztyuardessz megmutatta a helyünket.

LONDON

Bár a blog a dániai eseményekről szóla, de azért írok pár sort Londonról, ahol a horsensi haverokkal és Zsófival voltunk 4-5 napig. Billundból repültünk a Stansted reptérre, onnan busz vitt be a Liverpool Street Stationhöz. Ezt a helyet talán innen ismeritek, ha nem, klikk! Hatalmas házakkal van tele a város, és ez azért is szembetűnőbb, mint pl. egy amerikai nagyvárosban, mert a városszövet maga európai léptékű, sűrű, keskenyek az utcák, de nincs egy foghíj sem, vagy ha van, hát betömik azt is. Jelenleg is több felhőkarcoló épül. Tehát egymást érik az égbetörő épületek, téglatömbök, klasszicista templomok bankok és múzeumok, és a szürke eget visszatükrözű üveg-acél tornyok. A zsúfoltság nem nagyon oldódik akkor sem ha távolodsz a központtól, csak az átlag szintmagasság csökken le kettőre, és kezdődnek a híres londoni sorházak kígyói. Rengeteg ember van, szerintem legalább annyi a bevándorló, mint az őslakos britt. Ha valaki külföldön akar melózni, szerintem próbálja meg Londonban, mert akármilyen helyre mentünk be kajálni, sehol sem angol szolgált ki. Aki még nem volt Londonban, annak ajánlom, hogy üljön fel egy prios double decker emeletének első ülésére, és menjen egy kört vele bármelyik útvonalon. Ez bármelyik városban jó program lehet, de itt különösen sok az inger, és az első emeletről még többet (és másképp) lehet látni. Mi a Canary Wharf körül buszoztunk egyet, a város legmagasabb épületeinek tövéből egészen egy kintebbi negyedig, majd vissza.

Képek: London#

International day

Ez a nap arról szól, hogy minden nemzet kap egy standot, és kipakolja az ételeit, italait, zenéjét, zászlaját stb. Mi, ahogy már írtam, gulyáslevest, pogácsát és almás sütit kínáltunk. Pálinka nem volt sok, ezért azt zártkörű buli keretén belül ittuk meg. Volt menyecskét, legényt, pulit és szarvasmarhát ábrázoló displayünk, ezen az arcok helyén lyukak voltak, hogy mögé lehessen állni vigyorogni. A lányok nagyon csinos fehér blúz + piros szalag kombóval készültek, és mindenkinek egyedire font haja volt. Talán még a spanyol csajok öltöztek fel ilyen egységesen hagyományos ruhába. A standunkat szép nagy piros-fehér-sárga (a zöld inkább srága volt :s) krepp zászlóval borítottuk be, és mulatós mp3akat is sugároztunk, bár a spanyolok hifije hangosabb volt, aztán a franciák rock-koncertje miatt nem volt hallható. A franciák egész jó zenét játszottak, bár a csaj énekesnél nem nagyon működött a mikrofon. Amikor beindult a buli, akkora tömeg lett, hogy mozdulni sem lehetett. Mindenki járt körbe és kóstolta a nemzetközi ételeket. Egy óra alatt kb. el is fogyott minden. Koradélután pedig érkezett a mezítlábas szőke óriásnő vezette staff, akik 10 perc alatt lebontották a standokat. Akkor már kint ültünk a fűben és lazultunk. Jó volt látni, ahogy a 'nemzetközi nap' pont a nemzeteken belüli kohéziót erősítette. A milyenket szerintem biztosan.


Válogatlan képek: InternationalDay#

Gulyáskommandó

Ma van az International-day. Minden évben van ilyen itt a suliban, amikor minden nemzet állít magának egy kis standot. Már tegnap elkezdődtek a munkálatok, a lányok pogácsát és almás-pitét sütöttek, mi - fiúk - pedig a gulyást kezdtük előkészíteni. Előtte jól beszalonnáztunk és bekolbászoztunk, közben magyar muzsika szólt. Minden külföldi irigykedve csodálta, hogy mulat a magyar! Közben jobb híján csílei meg spanyol bort mértünk magunknak a 3 literes kockadobozából. /Reggel 6-kor még igen csak éreztem a hatását, amikor kiborultam az ágyból./ Elvonultunk a konyhába 6-7en, és elkezdtük darabolni a csillogó vörös marhahúst, a hagymát, a krumplit, a répát. Pál, aki a munkálatokat vezette, annyira meg volt elégedve a brigád teljesítményével, hogy meghívott minket egy igazi novemberi békéscsabai dísznóvágásra. Most indulunk a városba felvenni az embereket, és elhozni a lányoktól a sütiket. Aztán a kantinban jön az első pálinka, és kezdődik a főzés!

Nørrestrand

Ha Horsensben jár valaki, akár itt tanul egy fél évig, érdemes körbekarikáznia a tavat a város felett. Mi ma megtettük, kevés ilyen szép dologot láttam, mint amilyen ez a táj napsütésben. Néhol túristaúton, néhol pedig vidéki utakon tekertünk, amik akár a dán rallie szakaszai is lehetnének, olyan hangulatosak. A tó északi részén egy Nebel nevű városka van. Most bizonyosodtunk meg róla, hogy onnan jön a disznószag, ami néha megcsapja az orrunkat Horsensben.

Képek: NRrestrand#
Térkép: Horsens

Házak, tájak

Dániában az igényes építészet nem luxus, hanem általános dolog. Azért merek általánosítani, mert ebben a kis városban látom ezt, de az a kevés, amit Koppenhágából és a többi városból láttam az interszitiről, az is erre enged következtetni. Minden házban van valami ötlet, kísérlet vagy játék. A nyeregtetős, fehér ablakos, balkonos és téglaburkolatos társasházak bár monotonok tudnak lenni, de egy panel-erdőhöz viszonyítva őket is az igényes épületek közé sorolnám. A képeket, amik az első mondat igazát bizonyítják, alant érhetitek el:

DaniaHazakTajak#

Pre-Outline

Régóta írtam, eltelt már több, mint két hónap itt Dániában. Megvolt a pre-outline "vizsga", aztán egy szünet otthon, és már folytatódik is a dán szemeszter.
Az 'outline' egy olyan tervezési fázis, ami a magyar engedélyezési tervre hasonlít, de nem olyan részletes, a pre-outline pedig még az outline-nak is a vázlata, kb. mint egy koncepcióterv otthon.
Egy többlakásos társasházat tervezünk Skanderborgba, egy nagyon szép, fjord-parti városka egyik vízpartra néző telkére. Mutatok pár képet a tervünkről:




Igen, ez itt egy 'statikus analízis' :) Itt Dániában ilyen is van, ne nevessetek!

'Okinahe!'

Az előbb jöttem haza a suliból, és a házak alatt két 6-8 év körüli kisfiú focizgatott. Miután köszöntem nekik, aranyosan visszaköszöntek, aztán az 'okinahe'-nek hangzó dán kifejezést kiabálva szaladtak felém boldogan a blokk körül. Szerintem futballozni invitáltak a lurkók. Először menekültem, aztán meg angolul próbáltam nekik elmagyarázni, hogy nem értek dánul - bár tudtam, hogy esélytelen. Mivel ők - gondolom - dánul is alig értenek még, csak nevettek a kínai angolomon. Így inkább elköszöntem tőlük, ezt megértették, és ők is köszöntek: 'Farvel!'

Horsens

A városka, ahol lakunk, kb 60.000 lelket számlál, csöndes, nyugodt kis hely.
Szinte minden ház téglaburkolattal, és fehér ablakkeretezéssel rendelkezik, mintha valami oték szabályzat írná elő. A legtöbb ház előregyártott elemekből épül, még a kisebb, 1-2 szintes épületek is. Ami szépen falazott téglafalnak tűnik, az valójában gyárban készül és egy darabban pattintják oda. Ezenkívül mesés fachwerkes házikókat is lehet találni. A városban található szobrok meg annyira deviánsak, hogy majd megérdemelnek egy külön bejegyzést.

Még több képhez lesz itt majd egy link...

Íme: Házak, tájak

Letört a kilincs

Ma 'reggel' 11 körül éppen a toálettre igyekeztem, és miután kinyitottam az ajtót, azzal a lendulettel le is törtem ezt a kis gagyi műanyag kilincset. A baj az volt, hogy utána, hogy ne menjen be senki, amíg távol vagyok, becsaptam az ajtót. Így miután visszajöttem már nem tudtam kinyitni, mert a kis csonkot nem lehetett elforgatni. A tegnapi buli után mindenki húzta a lóbőrt a koliban, úgyhogy ott álltam a folyosón egyedül egy kilinccsel a kezemben. A sokadik kopogásra aztán sikerült Salát felébreszteni, és a svájci bicskájával elhárítani a problémát. A budi kilincsét szereltem le majd installáltam vissza az én ajtómra.

The world's fastest Indian

A ma másik eseménye az volt, hogy vásároltam egy kerékpárt.
/Előzmény: A korábban szerzett biciklit, egy másik fél biciklivel próbáltuk egyesíteni, de nem voltak kompatibilisek. Zoltán, a szakértő, azt javasolta, hogy vegyek egy fűrészlapot, mert talált egy jó kis cangát, igaz első kerék nélkül, és kikötözve, de minden bizonnyal már nem kell senkinek, és ezzel együtt már elég anyag lenne egy teljesértékű bringa kovácsolásához, csak meg kéne szabadítani a fogságból. De én inkább úgy döntöttem, hogy nem szarakodok tovább, és megnézem a belvárosi srác portékáját./
Így hát lementünk a sráchoz a downtown-ba, aki a kertjében mutatta be a gépparkot.
4 darab gépcsodája volt eladó, kiválasztottam azt, ami még nagyjából egyben volt, és csak félig ette meg a rozsda. A kerekei még egész újnak is tűnnek, és lakatot is kaptam hozzá(!). A beruházás 250 krajcáromba került, de a dán férfi szerint, ha már nem lesz szükségem a vasparipára, bármikor eladhatom egy másik szerencsés diáknak.
A bringa elég veterán, van rajta 1 csengő, 1 sebességes és tök kényelmes fehér bőrűlése van. Hasonlít Anthony Hopkins öreg Inidian-jére.

/Szerkesztve/

Nagybácsi lettem!

Ma este 18.18-kor megszületett Szafkó Márk, az unokaöcsém!
A lurkó 4kilóval és 52cm-rel jött a világra egészségesen.

Lincsgyanús

A képen látható gépkocsi vezetője, egy dán férfi nem nézte jó szemmel, amikor a szemébe villant a vaku, pedig csak a mögötte lévő parkolóházat találtam olyan érdekesnek, hogy lefotóztam. Azt hitte, róla akarok anyagot gyűjteni, és azokkal visszaélni, ezért a barátnőjével egyetemben (gondolom) szidni kezdtek a kocsiból vakkantgatva. Nem izgatott, odébbsétáltam, de az úttest másik oldaláról is bámult rám a gyerek, majd kiszállt, és határozottan felém indult. A lányok, akik előttem mentek, nem vettek észre semmit az egészből. Hogy elkerüljem a nagyobb bajt, inkább én is a pasas felé vettem az irányt, és már messziről mentegetőzni kezdtem angolul, hogy "de én csak az épületet fotóztam", erre magyarázott tovább dánul, erre én "I'm just a tourist" :). Közben realizálta, hogy egy fejjel alacsonyabb nálam, és hogy valószínüleg túlreagálta a dolgot, aztán egy szolid "don't take picture" mondattal fejezte be mondanivalóját, és hazament.

Hekkenfeld

Ez volt a diszkó neve, ahova mentünk vasárnap hajnalban. Egész jó hely, földszint+emelet+tetőterasz, a kidobók bivalynyakúak, de jófejek (!), a zene is oké volt, de a sör 20 kr (800Ft), 3,33dl. Zárásig maradtunk, a feka dídzsé szép lassan lekeverte az utolsó nótát, ami meglepő módon valami Nirvana volt, aztán az egyik kolléga a frissen csapolt sört áttöltette velünk műanyag poharakba, aztán szélnek engedett bennünket. Hazafelé benéztünk a lányok kolijába, a Kamchatkába, és az egyik srác javaslatára elhoztunk egy biciklit, amit még ő talált egyszer régen Aarhusban. Így tehát hazatoltam. Ma reggelre valaki elvitte a hátsó kerekét, bár a váltója amúgy is szar volt. Most nem tudom, hogy vegyek-e használtat 500 kr-ért (20ezerFt), vagy figyelgessem az elhagyatott cangákat, és nyúljak egy másikat..
Hazafelé reggel 7 óra fele a srácok -ismervén a járást- bekopogtattak a helyi pékség hátsó ajtaján, hogy nincs-e valami maradék. Kaptak egy fekete szemeteszsákot tele tegnapi zsömlével. Két napja ezen élünk.

/Az 1. bejegyzés időben ezután következik, mert most ültem le betáplálni az eddig történeteket, de nem feltétlenül időrendi sorban jutnak az eszembe, a blogszerkesztésnél pedig nem találtam a bejegyzések sorrendjét állító opciót. Ha mégis van ilyen, írja meg valaki! Így az első néhány bejegyzés nem kronologikusan kerül feltöltésre, ezért elnézéseteket kérem./

Mijokó

Az első nap egy japán nénihez, Mihoko-hoz lettünk beosztva, aki majdnem olyan rosszul ejti az angolt, mint az egyik gimis angoltanár Debrecenben. Ilyeneket mond:
Hakenaszé (How can I say?)
Marcsistori (Multi-storey)
szküll (school)
lán (learn)
de a kedvencünk:
Csimbildingcsip
Nem, ez nem a hokkaido-i sakk válogatott bajnokjátékosa,
hanem: teambuilding trip!
Érdekes, hogy a magyarokon kívül ez a röhejes kiejtés senkit nem zavar.

Viszkiredbullt nyomjunkmá!

Ma a megmaradt 5 kiló zsemléből a srácok mákosgubát készítettek, este meg általjöttek a lányok, és Dia melegszenyó krémet kevert, majd remek szendvicseket sütött! Utána a többiek korábbi dániai buliélményeket adtak elő, meg hasonló finom sztorikat. A kedvencem a gyömölcskenyérből kikanyarodó vastag sárga lábköröm esete volt..

/balról jobbra: Zoli, Sala, (én), Rajmi, Matyi, Laci, Áron és Pali/
/A bejegyzés címadó mondata egyébként Rajmiból dörrent elő egy szimpla beszélgetés során/