K blok

Ez az épület neve, ahol lakom. Az első ember, akivel találkoztam itt, magyar volt. Aztán a következő két ember is magyar volt. Ők most már jó barátaim. Amikor először beléptem az 1es szobába, kicsit megrendültem. Koszos, lepukkant szoba, egymásra pakolt poros bútorok, az ágy mögé dugott retkes matracok. Alig mertem itt hagyni a számítógépemet, amíg elmentem a suliba. Rosszul voltam, a Kamtjatka nevü koliba akartam menni, ahol a lányok kaptak szállást, ami tiszta, ahol van külön fürdőszoba és rezsó. Bementem a suliba, hogy márpedig engem tegyenek át a másik helyre. Mikor kopogtam a Jonna nevű nő irodájába, aki a szállást intézi, nem volt válasz. Pedig neszt hallottam bentről. Vártam egy kicsit, és 3 perccel később kimerészkedett a sunyi fénymásolni. Ekkor letámadtam és előálltam a kérelmemmel. Belém folytotta a szót, és megkérdezte, van e már szállásom. Mondtam, hogy van, erre: akkor gyere vissza hétfő reggel 8-ra, szervusz. Kösz. Ez nem esett jól, a szálláscsere reménye elpárologni látszott. Visszatértem a K blokkba, és magyar hangok szűrődtek ki egy szobából. Ott voltak a srácok, Sala, Matyi és Laci. Bemutatkoztam, beinvitáltak, leültem közéjük. Elpanaszoltam a gondomat, és ők elmondták, hogy ez a hely bár koszos, de jól járok vele. Akkor nem hittem el, de elég volt egy hét hozzá. Azóta jól érzem itt magam. Rendbe raktam a szobámat, van saját retyóm :) Itt van a suli, itt indulnak a partik. A szomszédban jó emberek vannak, a konyhában jókat eszünk, meg iszunk. Ez a keménymag. A város 15 perc sétára van, de hajnalban az is jól esik a barátokkal hazafelé egy kis koldult pékáruval ízesítve. És az a lírai, vagy inkább drámai a dologban, hogy én leszek az utolsó lakosa a room number one-nak, mert a nyáron lebontják a K-t.

Képek: DaniaKBlok#