Koppenhága

Három dologról írnék, ami érdekes volt azon túl, hogy egy modern északi fővárosban jártunk:



i) A külváros hemzseg a modern, magazincímlapra való házaktól. Hatalmas üres területek vannak, amikre olyan házakat tervezhetnek a dán építészek, amelyek semmihez nem kell hogy igazodjanak, idomuljanak, sokkal szabadabban tervezhetnek, mintha egy belvárosi telek lenne a helyszín, és ez meg is látszik az épületeken.


ii) Megismertük a legelvetemültebb kortárs dán építészcsoport, a BIG /Bjarke Ingels Group/ munkásságát és néhány épületét élőben. Érdemes megnézni a honlapjukat . A szájthoz hasonló stílusú volt a 10 éve alkotó csoport munkáját bemutató kiállítás. A névadó építész egy elég flegma arc, aki a 'yes is more' idézetével teremt új ars poeticát úgy, hogy közben a nagy Öregekre is (Mies, Corbu, ..) reflektál.


iii) A harmadik érdekesség Christiania. Ez egy önmagát a koppenhágai önkormányzattól függetlennek kinyilvánított hippitanya a Christianshavn városrészen belül. Miután 1971-ben a dán királyi hadsereg kivonult erről az elbarikádozott területről, hajléktalanok, hippik és anarchisták foglalták el azt. Fényképezni nem szabad, ugyanis 2004ig törvényes volt a cannabis kereskedelem, de gyakorlatilag ma is az. Olyan az egész mint egy nagy vándorcirkusz tele furcsa és félelmetes emberekkel, ugyanakkor sokan élnek is ott a kis színes faházaikban a tó partján. Videó.

Képek: Koppenhaga#

K blok

Ez az épület neve, ahol lakom. Az első ember, akivel találkoztam itt, magyar volt. Aztán a következő két ember is magyar volt. Ők most már jó barátaim. Amikor először beléptem az 1es szobába, kicsit megrendültem. Koszos, lepukkant szoba, egymásra pakolt poros bútorok, az ágy mögé dugott retkes matracok. Alig mertem itt hagyni a számítógépemet, amíg elmentem a suliba. Rosszul voltam, a Kamtjatka nevü koliba akartam menni, ahol a lányok kaptak szállást, ami tiszta, ahol van külön fürdőszoba és rezsó. Bementem a suliba, hogy márpedig engem tegyenek át a másik helyre. Mikor kopogtam a Jonna nevű nő irodájába, aki a szállást intézi, nem volt válasz. Pedig neszt hallottam bentről. Vártam egy kicsit, és 3 perccel később kimerészkedett a sunyi fénymásolni. Ekkor letámadtam és előálltam a kérelmemmel. Belém folytotta a szót, és megkérdezte, van e már szállásom. Mondtam, hogy van, erre: akkor gyere vissza hétfő reggel 8-ra, szervusz. Kösz. Ez nem esett jól, a szálláscsere reménye elpárologni látszott. Visszatértem a K blokkba, és magyar hangok szűrődtek ki egy szobából. Ott voltak a srácok, Sala, Matyi és Laci. Bemutatkoztam, beinvitáltak, leültem közéjük. Elpanaszoltam a gondomat, és ők elmondták, hogy ez a hely bár koszos, de jól járok vele. Akkor nem hittem el, de elég volt egy hét hozzá. Azóta jól érzem itt magam. Rendbe raktam a szobámat, van saját retyóm :) Itt van a suli, itt indulnak a partik. A szomszédban jó emberek vannak, a konyhában jókat eszünk, meg iszunk. Ez a keménymag. A város 15 perc sétára van, de hajnalban az is jól esik a barátokkal hazafelé egy kis koldult pékáruval ízesítve. És az a lírai, vagy inkább drámai a dologban, hogy én leszek az utolsó lakosa a room number one-nak, mert a nyáron lebontják a K-t.

Képek: DaniaKBlok#

Jó bor

Rizottóhoz néztünk alapanyagot a konyhában. A lengyel 'hobbit' készített ott valamit magának. Azért hívjuk így, mert legyen bármilyen mocskos a konyha vagy a folyosó padlója, ő csak azért is mezítláb jár-kel a nagy talpán. A tegnapi szülinapról egy borosüveg maradt az asztalon. Egyszer csak így szólt a lengyel:

- Látszik, hogy Ti magyarok buliztatok itt tegnap.
- Miből gondolod?
- Jó bor palackja maradt az asztalon ...

... Mi lengyelek csak sört és vodkát iszunk, a spanyolok valami szar kannás bort isznak, a franciák is csak olcsót hajlandóak venni. Csak Ti isztok jó bort.