Finish

Most kaptam meg a 'diplomát' egy zöld borítékban. A múlt héten levizsgáztunk, 10est kaptam (Van -3,0,2,4,7,10 és 12) ami very goodot jelent. Az utolsó hét jól telt, a végzős haverok is lediplomáztak, ma lesz az ő diploma átadójuk is. Utána elmegyünk sörözni, ami kvázi luxus itt Dániában egy magyar diáknak, de mikor, ha nem most? Holnap pakolás, takarítás, vasárnap reggel room-check, a deposit kétségbeesett visszaszerzése, aztán indulás haza. Gyorsan eltelt az 5 hónap.

Dán

Amiket Dániáról tudni kell:
A Nap nem sok időt tölt a horizont alatt; este 10 után megy le. Ezt tök jól meg lehet figyelni a konténerek tetejéről, ahol a lányok laknak. Az ég sohasem lesz koromsötét, észak felé világosodik. 3 körül már az égbolt hemiszférájának 'másik fele' is pirkad. 2.15-körül a madarak csiripelni kezdenek, ezután esélytelen elaludni nyitott ablaknál, úgy viszont megfulladsz reggelre a szobádban, mert a dánok nem nagyon használnak légrést a réteges falakban, pl. tégla mögött, mert a 'tégla pórusai lélegeznek'. Hát nem. Tegnap (június 13) 10(tíz) Celziusz fok volt este, kabátban vacogtunk. Hetente kb. 1-2 nap van, amikor süt a nap és kibírható az idő. Értem ezalatt, hogy nem fúj 60km/órás szél, és nem esik az eső. Most hiányzik a magyar kánikula.

Horsens Race

A múltkor lefutottuk a 10km-es horsensi versenyt! Nagy esemény volt aznap, valami dán nemzeti ünnep. Laci kitalálta, hogy ő mindenképp lefutja a 10kmes távot, pedig ő sem szokott futni otthon, ahogy én sem. Aztán végül nekem is sikerült. 1 órán belül teljesítettük mindketten. Az út egy másik tó körül vezetett, ezt is bejelöltem a térképen. Kaptunk frankó futóspólót is! (Kicsit homár a kép, de ne tévesszen meg senkit! :)

Térkép: Horsens

Koppenhága

Három dologról írnék, ami érdekes volt azon túl, hogy egy modern északi fővárosban jártunk:



i) A külváros hemzseg a modern, magazincímlapra való házaktól. Hatalmas üres területek vannak, amikre olyan házakat tervezhetnek a dán építészek, amelyek semmihez nem kell hogy igazodjanak, idomuljanak, sokkal szabadabban tervezhetnek, mintha egy belvárosi telek lenne a helyszín, és ez meg is látszik az épületeken.


ii) Megismertük a legelvetemültebb kortárs dán építészcsoport, a BIG /Bjarke Ingels Group/ munkásságát és néhány épületét élőben. Érdemes megnézni a honlapjukat . A szájthoz hasonló stílusú volt a 10 éve alkotó csoport munkáját bemutató kiállítás. A névadó építész egy elég flegma arc, aki a 'yes is more' idézetével teremt új ars poeticát úgy, hogy közben a nagy Öregekre is (Mies, Corbu, ..) reflektál.


iii) A harmadik érdekesség Christiania. Ez egy önmagát a koppenhágai önkormányzattól függetlennek kinyilvánított hippitanya a Christianshavn városrészen belül. Miután 1971-ben a dán királyi hadsereg kivonult erről az elbarikádozott területről, hajléktalanok, hippik és anarchisták foglalták el azt. Fényképezni nem szabad, ugyanis 2004ig törvényes volt a cannabis kereskedelem, de gyakorlatilag ma is az. Olyan az egész mint egy nagy vándorcirkusz tele furcsa és félelmetes emberekkel, ugyanakkor sokan élnek is ott a kis színes faházaikban a tó partján. Videó.

Képek: Koppenhaga#

K blok

Ez az épület neve, ahol lakom. Az első ember, akivel találkoztam itt, magyar volt. Aztán a következő két ember is magyar volt. Ők most már jó barátaim. Amikor először beléptem az 1es szobába, kicsit megrendültem. Koszos, lepukkant szoba, egymásra pakolt poros bútorok, az ágy mögé dugott retkes matracok. Alig mertem itt hagyni a számítógépemet, amíg elmentem a suliba. Rosszul voltam, a Kamtjatka nevü koliba akartam menni, ahol a lányok kaptak szállást, ami tiszta, ahol van külön fürdőszoba és rezsó. Bementem a suliba, hogy márpedig engem tegyenek át a másik helyre. Mikor kopogtam a Jonna nevű nő irodájába, aki a szállást intézi, nem volt válasz. Pedig neszt hallottam bentről. Vártam egy kicsit, és 3 perccel később kimerészkedett a sunyi fénymásolni. Ekkor letámadtam és előálltam a kérelmemmel. Belém folytotta a szót, és megkérdezte, van e már szállásom. Mondtam, hogy van, erre: akkor gyere vissza hétfő reggel 8-ra, szervusz. Kösz. Ez nem esett jól, a szálláscsere reménye elpárologni látszott. Visszatértem a K blokkba, és magyar hangok szűrődtek ki egy szobából. Ott voltak a srácok, Sala, Matyi és Laci. Bemutatkoztam, beinvitáltak, leültem közéjük. Elpanaszoltam a gondomat, és ők elmondták, hogy ez a hely bár koszos, de jól járok vele. Akkor nem hittem el, de elég volt egy hét hozzá. Azóta jól érzem itt magam. Rendbe raktam a szobámat, van saját retyóm :) Itt van a suli, itt indulnak a partik. A szomszédban jó emberek vannak, a konyhában jókat eszünk, meg iszunk. Ez a keménymag. A város 15 perc sétára van, de hajnalban az is jól esik a barátokkal hazafelé egy kis koldult pékáruval ízesítve. És az a lírai, vagy inkább drámai a dologban, hogy én leszek az utolsó lakosa a room number one-nak, mert a nyáron lebontják a K-t.

Képek: DaniaKBlok#

Jó bor

Rizottóhoz néztünk alapanyagot a konyhában. A lengyel 'hobbit' készített ott valamit magának. Azért hívjuk így, mert legyen bármilyen mocskos a konyha vagy a folyosó padlója, ő csak azért is mezítláb jár-kel a nagy talpán. A tegnapi szülinapról egy borosüveg maradt az asztalon. Egyszer csak így szólt a lengyel:

- Látszik, hogy Ti magyarok buliztatok itt tegnap.
- Miből gondolod?
- Jó bor palackja maradt az asztalon ...

... Mi lengyelek csak sört és vodkát iszunk, a spanyolok valami szar kannás bort isznak, a franciák is csak olcsót hajlandóak venni. Csak Ti isztok jó bort.

Kapuzárási pánik

A hazaút kicsit necces volt. A repülő 20.00-kor indult Stansted-ről, ami egy órányi buszútra van Londontól. A 17.35-ös busz viszont csak egy óra múlva volt hajlandó elindulni, így a 19.30-as reptéri kapuzárás után 7 perccel estünk be a 40es kapuba, de akkor már nem örültünk, mert a mellettünk rohanó német lányok kapuja már pont zárva volt akkorra. Végül sikerült fedélzetre szállni, majd a Renáta nevű kelet-európai sztyuardessz megmutatta a helyünket.