Kapuzárási pánik

A hazaút kicsit necces volt. A repülő 20.00-kor indult Stansted-ről, ami egy órányi buszútra van Londontól. A 17.35-ös busz viszont csak egy óra múlva volt hajlandó elindulni, így a 19.30-as reptéri kapuzárás után 7 perccel estünk be a 40es kapuba, de akkor már nem örültünk, mert a mellettünk rohanó német lányok kapuja már pont zárva volt akkorra. Végül sikerült fedélzetre szállni, majd a Renáta nevű kelet-európai sztyuardessz megmutatta a helyünket.

LONDON

Bár a blog a dániai eseményekről szóla, de azért írok pár sort Londonról, ahol a horsensi haverokkal és Zsófival voltunk 4-5 napig. Billundból repültünk a Stansted reptérre, onnan busz vitt be a Liverpool Street Stationhöz. Ezt a helyet talán innen ismeritek, ha nem, klikk! Hatalmas házakkal van tele a város, és ez azért is szembetűnőbb, mint pl. egy amerikai nagyvárosban, mert a városszövet maga európai léptékű, sűrű, keskenyek az utcák, de nincs egy foghíj sem, vagy ha van, hát betömik azt is. Jelenleg is több felhőkarcoló épül. Tehát egymást érik az égbetörő épületek, téglatömbök, klasszicista templomok bankok és múzeumok, és a szürke eget visszatükrözű üveg-acél tornyok. A zsúfoltság nem nagyon oldódik akkor sem ha távolodsz a központtól, csak az átlag szintmagasság csökken le kettőre, és kezdődnek a híres londoni sorházak kígyói. Rengeteg ember van, szerintem legalább annyi a bevándorló, mint az őslakos britt. Ha valaki külföldön akar melózni, szerintem próbálja meg Londonban, mert akármilyen helyre mentünk be kajálni, sehol sem angol szolgált ki. Aki még nem volt Londonban, annak ajánlom, hogy üljön fel egy prios double decker emeletének első ülésére, és menjen egy kört vele bármelyik útvonalon. Ez bármelyik városban jó program lehet, de itt különösen sok az inger, és az első emeletről még többet (és másképp) lehet látni. Mi a Canary Wharf körül buszoztunk egyet, a város legmagasabb épületeinek tövéből egészen egy kintebbi negyedig, majd vissza.

Képek: London#

International day

Ez a nap arról szól, hogy minden nemzet kap egy standot, és kipakolja az ételeit, italait, zenéjét, zászlaját stb. Mi, ahogy már írtam, gulyáslevest, pogácsát és almás sütit kínáltunk. Pálinka nem volt sok, ezért azt zártkörű buli keretén belül ittuk meg. Volt menyecskét, legényt, pulit és szarvasmarhát ábrázoló displayünk, ezen az arcok helyén lyukak voltak, hogy mögé lehessen állni vigyorogni. A lányok nagyon csinos fehér blúz + piros szalag kombóval készültek, és mindenkinek egyedire font haja volt. Talán még a spanyol csajok öltöztek fel ilyen egységesen hagyományos ruhába. A standunkat szép nagy piros-fehér-sárga (a zöld inkább srága volt :s) krepp zászlóval borítottuk be, és mulatós mp3akat is sugároztunk, bár a spanyolok hifije hangosabb volt, aztán a franciák rock-koncertje miatt nem volt hallható. A franciák egész jó zenét játszottak, bár a csaj énekesnél nem nagyon működött a mikrofon. Amikor beindult a buli, akkora tömeg lett, hogy mozdulni sem lehetett. Mindenki járt körbe és kóstolta a nemzetközi ételeket. Egy óra alatt kb. el is fogyott minden. Koradélután pedig érkezett a mezítlábas szőke óriásnő vezette staff, akik 10 perc alatt lebontották a standokat. Akkor már kint ültünk a fűben és lazultunk. Jó volt látni, ahogy a 'nemzetközi nap' pont a nemzeteken belüli kohéziót erősítette. A milyenket szerintem biztosan.


Válogatlan képek: InternationalDay#

Gulyáskommandó

Ma van az International-day. Minden évben van ilyen itt a suliban, amikor minden nemzet állít magának egy kis standot. Már tegnap elkezdődtek a munkálatok, a lányok pogácsát és almás-pitét sütöttek, mi - fiúk - pedig a gulyást kezdtük előkészíteni. Előtte jól beszalonnáztunk és bekolbászoztunk, közben magyar muzsika szólt. Minden külföldi irigykedve csodálta, hogy mulat a magyar! Közben jobb híján csílei meg spanyol bort mértünk magunknak a 3 literes kockadobozából. /Reggel 6-kor még igen csak éreztem a hatását, amikor kiborultam az ágyból./ Elvonultunk a konyhába 6-7en, és elkezdtük darabolni a csillogó vörös marhahúst, a hagymát, a krumplit, a répát. Pál, aki a munkálatokat vezette, annyira meg volt elégedve a brigád teljesítményével, hogy meghívott minket egy igazi novemberi békéscsabai dísznóvágásra. Most indulunk a városba felvenni az embereket, és elhozni a lányoktól a sütiket. Aztán a kantinban jön az első pálinka, és kezdődik a főzés!

Nørrestrand

Ha Horsensben jár valaki, akár itt tanul egy fél évig, érdemes körbekarikáznia a tavat a város felett. Mi ma megtettük, kevés ilyen szép dologot láttam, mint amilyen ez a táj napsütésben. Néhol túristaúton, néhol pedig vidéki utakon tekertünk, amik akár a dán rallie szakaszai is lehetnének, olyan hangulatosak. A tó északi részén egy Nebel nevű városka van. Most bizonyosodtunk meg róla, hogy onnan jön a disznószag, ami néha megcsapja az orrunkat Horsensben.

Képek: NRrestrand#
Térkép: Horsens

Házak, tájak

Dániában az igényes építészet nem luxus, hanem általános dolog. Azért merek általánosítani, mert ebben a kis városban látom ezt, de az a kevés, amit Koppenhágából és a többi városból láttam az interszitiről, az is erre enged következtetni. Minden házban van valami ötlet, kísérlet vagy játék. A nyeregtetős, fehér ablakos, balkonos és téglaburkolatos társasházak bár monotonok tudnak lenni, de egy panel-erdőhöz viszonyítva őket is az igényes épületek közé sorolnám. A képeket, amik az első mondat igazát bizonyítják, alant érhetitek el:

DaniaHazakTajak#

Pre-Outline

Régóta írtam, eltelt már több, mint két hónap itt Dániában. Megvolt a pre-outline "vizsga", aztán egy szünet otthon, és már folytatódik is a dán szemeszter.
Az 'outline' egy olyan tervezési fázis, ami a magyar engedélyezési tervre hasonlít, de nem olyan részletes, a pre-outline pedig még az outline-nak is a vázlata, kb. mint egy koncepcióterv otthon.
Egy többlakásos társasházat tervezünk Skanderborgba, egy nagyon szép, fjord-parti városka egyik vízpartra néző telkére. Mutatok pár képet a tervünkről:




Igen, ez itt egy 'statikus analízis' :) Itt Dániában ilyen is van, ne nevessetek!